Dániel Annah
MAGYAR HÍRLAP, 2oo2. július 22.

Augusztus 6-án a Pepsi-szigeten is bemutatkozik a budapesti klubok és színháztermek ünnepelt dzsesszénekesnője, Dániel Annah. tehetsége alapján - szakemberek egybehangzó állítása szerint - világsztár lehetne, bár dzsesszben - különösen a vokális műfajokban - szinte lehetetlen a nyugati érvényesülés.
Dániel Annah húszéves koráig szinte egyáltalán nem hallgatott dzsesszt: elsősorban a népzenét és a klasszikusokat szerette, sőt az Amadinda Ütőegyüttes és a Budapesti Fesztiválzenekear még ma is a kedvencei közé tartozik.
"Ajándékba kaptam egy Ella Fitzgerald-kazettát - meséli az énekesnő -, és megragadott a hagyományos dzsessz, a szving életteli, dinamikus dallam- és ritmusvilága. Napok alatt megtanultam a kazettán hallható repertoárt, és hamarosan már első saját, húsz számból álló estemet adtam. Nem volt időm tudatosan gondolkodni azon, hogy énekesnő akarok-e lenni. Egyszerűen csak megtetszett, sőt elbűvölt ez a zene, és azóta is szinte a nap huszonnégy órájában a szving, a dzsessz foglalkoztat: az utcán sétálva is énekelek magamban, érlelem a dalokat."
Duke Ellington, Cole Porter vagy George Gerschwin melódiáinak hiteles, autentikus előadását intézményes keretek között aligha lehet megtanulni. Dániel Annah is csupán hangképzésre jár, koncertjeinek műsorát autodidaktaként sajátította el.
"Kezdetben húsz számot tudtam, aztán negyvenet, ötvenet, ma már több mint hetvenet; de ez a repertoár szinte kimeríthetetlen. Nincsenek stiláris korlátaim; mindenféle zenét szívesen énekelek, ha úgy érzem, hogy zenésztársaimmal át tudom ültetni a mi műfajunkra."
Annah által rendszeresen énekelt legrégebbi dal 1918-ból való, de koncertjein és lemezein John Coltrane szerzeménye, egy Lennon-McCarntey-kompozíció, sőt Veres Gábor 1985-ben - gimnazistaként - írt dala is szerepel. Fontos a hangszeres zenészekkel való harmonikus együttműködés, és Annah szerencsésnek érzi magát, mert az elmúlt években a legkiválóbb hazai muzsikusokkal játszott együtt: Kőszegi Imrével, Hárs Viktorral, Balázs Elemérrel, Gyárfás Istvánnal, György Ákossal és másokkal.
A hat évvel ezelőtti első szólóest óta Daniel Annah több száz koncertet adott, elsősorban fővárosi klubokban és színháztermekben. Songestjével rendszeresen fellép a Merlin klubban és a Dohány utcai Long Jazz Clubban, illetve az Egyetemi Színpadon, a Bárka színházban és a Bálint Zsidó Közösségi Házban.
"A fellépéseim minden generáció képviselteti magát - mondja. A törzsközönség huszonéves és harminc körüli értelmiségiekből áll, de középiskolások is jönnek, sőt nyugdíjasok is, akik régi emlékeket idéznek fel koncerteken. Vannak olyanok is, akik általában nem szeretik a dzsesszt, de az én dalaimban felfedeznek valami érdekességet; mások - főleg a gimnazista korosztály - épp ezeken a dalokon keresztül ismerik meg a dzsessz műfaját, s ez nagyszerű érzés."
Az elmúlt években Annah rangos nemzetközi fesztiválokra is meghívást kapott, és - a Belvárosi Zene MK gondozásában - egy kazettája, illetve két CD-je (Annah again - Swing Rhythm Revival; All That Swing) látott napvilágot, amelyeket kedvezően fogadott a szakma és a közönség. Ezekben a hónapokban készíti harmadik CD-jét, amelyen a korábbinál több, különleges hangszeres és énekes improvizáció (scat) lesz hallható, s amelyeknek megjelenése 1999-ben várható.
Dániel Annah az elmúlt években szinte mindent elért, amit itthon egy dzsesszénekesnő elérhet. "Szerencsés időben születtem - mondja -, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években nem lett volna lehetőségem arra, hogy klubokban, színháztermekben dzsesszt énekeljek, és lemezeket készítsek."
A szakemberek úgy vélik, képességei alapján nemzetközi karrierre lenne hivatott, erre azonban kevés esélyt lát, sőt nem is gondol. "A hanglemezkiadók és producerek inkább Harlemből választanak zenészeket, mint Budapestről. Ezzel minden kelet-európai muzsikusnak számolnia kell. Lehet. hogy szélesebb körben lennék népszerű, ha műfajt váltanék és kommerszebb repertoárral próbálkoznék, de ezt nem akarom. A szving az életem."


Retkes Attila