Énekelni jó
PESTI MŰSOR, 2003. március 9.

Dániel Annah: “A jazzt koncertműfajnak tartom”
A legbársonyosabb hangú jazzénekesnő, mondják róla. Dániel Annah nyolc évvel ezelőtt, a swing-korszak neves szerzőinek dalaival tűnt fel. Azóta rendszeresen koncertezik. Január 13-án is - mint mindig - a magyar jazz élvonalbeli zenészeivel lép színpadra.
- Ha szabadon közlekednél térben és időben, hol és mikor élnél legszívesebben?
- Ma, Magyarországon.
- Meglep. Azt hittem, hogy a harmincas évek Amerikájában.
- Csak az akkori zenei világ iránt vonzódom. Szeretem a modern kor vívmányait és nincs bennem nosztalgia. Itt és most is lehet jazzt énekelni.
Fontos elmondani, hogy én a jazzt koncertműfajnak tartom. Igazából színpadi körülmények között él. Ezért is vállalok annyi fellépést.
- Kik járnak a koncertjeidre?
- Leginkább huszas-harmincas értelmiségi figurák. Találkoztam olyan emberekkel is, akik nem kimondottan jazzrajongók, de dalaimban felfedeznek valami érdekeset, és keresni kezdik a hallgatási lehetőségeket.
- Nyugodt szívvel ajánlom nekik - otthonra - a nemrég megjelent harmadik CD-det. Bemutatnád néhány szóban?
- Rambling Alone a címe. Van rajta egy számítógépen lejátszható, tízperces videofilm is a Bárka színházi koncertemről, valamint magyarul és angolul olvasható kritikák, újságcikkek. Tizenöt dal került fel a CD-re. Mindig is jellemző volt rám, hogy az eredeti szövegeket a jobb énekelhetőség kedvéért kicsit átváltoztatom. Most zenekari számokhoz is írtam szövegeket, például Duke Ellington egyik remek témájára.
Még egy dolog: régebben ritkán alkalmaztam a scat technikát. Gershwin Fascinating Rhythm című szerzeményéhez viszont kialakítottam egy extra versszakot, saját zenei motívumokból, saját szöveggel.
Manapság a jazz inkább rétegműfaj. Az ember azt teheti meg reálisan, hogy igyekszik minél több jó koncertet adni, és jó lemezeket megjelentetni.
Különben is - és ez a lényeg: énekelni nagyon jó.



Pesti Műsor     Dobay